Magyar nyelvtan

Tartalom / 2. Szavak / 2.3 Jelek

2.3 Jelek

A jel az a toldalék, amely nem változtatja meg, csak valamilyen viszonyjelentés hozzáadásával módosítja a szó jelentését. A szó eredeti szófaja sem változik meg. Egy szóban több jel is előfordulhat. A jel előtt a szóban képző állhat, de utána már csak újabb jel vagy rag következhet.

A jelek fajtái az igéhez járuló jelek (időjelek, módjelek), a főnév jelei és a melléknév jelei.

Az igéhez járuló jelek:

• A múlt idő jele: -t, -tt (ment, olvasott)
• A feltételes mód jele: -na, -ne, -ná, -né (menne, olvasna)
• A felszólító mód jele: -j (menj)

Az főnévhez járuló jelek:

• A többes szám jele: -k (házak, könyvek)
• A birtokos személyjel:
  • Egyes szám: -m / -d / -a -e, -ja, -je (házam, házad, háza)
  • Többes szám: -nk, -unk, -ünk / -tok, -tek, -tök / -uk, -ük, -juk, -jük (házunk, házatok, házuk)
• A birtokjel: -é (Jánosé, házé)
• A birtoktöbbesítő jel: -i (Jánoséi, házéi)

Az melléknévhez járuló jelek (fokjelek):

• A középfok jele: -bb (jobb)
• A felsőfok jele: leg- + -bb (legjobb)
• A túlzófok jele: legesleg- + -bb (legeslegjobb)

A felsőfokot és a túlzófokot jelölő leg- és legesleg- alakok megelőzik a szótőt (legszebb, legeslegszebb).