Tartalom
/ 3. Szófajok
/ 3.1 A szófajok rendszere
3.1 A szófajok rendszere
A szófaj nyelvi kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése határoz meg. A szófajokat három fő csoportba sorolhatjuk be:
- Az alapszófajok (fogalomszók) önálló fogalmi jelentéssel rendelkeznek, önállóan mondatrészek lehetnek.
- A viszonyszók (segédszók) csak viszonyjelentéssel rendelkeznek, önállóan nem mondatrészek, de azokhoz kapcsolódnak.
- A mondatszók önállóan vagy tagmondatként tagolatlan mondatok lehetnek.
Az alapszófajok:
- Ige (jön, esik, van)
- Névszók:
- Főnév (ház, vas, élet)
- Melléknév (jó, nagy, lapos)
- Számnév (három, harmadik, harmad)
- Névmás (én, az, enyém)
- Határozószók (kinn, így, bárhogy)
- Igenevek:
- Főnévi igenév (jönni, menni, aludni)
- Melléknévi igenév:
- folyamatos melléknévi igenév (járó, író)
- befejezett melléknévi igenév (megírt, elvégzett)
- beálló melléknévi igenév (elvégzendő)
- Határozói igenév (futva, tudván)
A viszonyszók:
- Névelő (a, az, egy)
- Névutó (alá, óta, miatt, végett)
- Igekötő (ki-, el-, össze-)
- Segédige (fog, volna)
- Kötőszó (és, vagy, mert)
- Módosítószó (talán, nem, ne)
A mondatszók:
- indulatszó
- valódi indulatszó (óh, jaj)
- interakciós (kapcsolatteremtő) mondatszó (hé, szia, hess)
- hangutánzó (durr, reccs, puff)
- felelőszó (igen, persze, dehogy)