Tartalom
/ 2. Szavak
/ 2.5 Hangalak és jelentés
2.5 Hangalak és jelentés
A szó a beszéd építőeleme. Változatai a szótári szó és a szóalak (beszéd ill. mondatrész).
Minden szónak van hangalakja és jelentése (szó = hangalak + jelentés). A hangalak azt jelenti, hogy milyen hangokból (betűkből) áll a szó. A jelentés az a dolog vagy tárgy, amire gondolunk a hangalak megjelenésekor, az a gondolati tartalom, amit a hangalak hordoz.
A szavak hangalakjuk és jelentésük közti viszony alapján többfélék lehetnek:
- Egyjelentésű szavak: egy hangalakhoz egy jelentés járul, a szó hangsora egyetlen jelentést idéz fel (pl. ajtó, asztal).
- Többjelentésű szavak: egy hangalakhoz több jelentés járul, és a jelentések között kapcsolat van. A jelentések közül az egyik az alapjelentés, amelyből származik a többi mellékjelentés (pl. toll, nyelv, körte).
- Azonos alakú szavak (homonimák): a szó hangalakjához két vagy több jelentés kapcsolódik, de a jelentések között semmilyen kapcsolat nincs. Az egyforma hangalakú szavak csupán véletlenül állnak ugyanazon betűkből (hangokból) (pl. ég, ár, él).
- Hasonló alakú szavak: ezeknek csak a hangzása hasonló, a hangalakjuk és a jelentésük is teljesen eltérő, semmiféle kapcsolat nincs közöttük (pl. egyelőre - egyenlőre, helység - helyiség, fáradság -fáradtság).
- Rokon értelmű szavak (szinonimák): eltérő hangalakokhoz azonos vagy hasonló jelentés járul:
- azonos jelentésű szavak (kutya - eb)
- hasonló jelentésű szavak: tágabb értelmű, fokozati különbségek lehetnek a jelentések között (hegy – domb - bucka, eső - zivatar - égszakadás).
- Ellentétes jelentésű szavak (antonimák): kicsi - nagy, ad - vesz, sok - kevés, jön - megy.
- Hangutánzó és hangulatfestő szavak: puff, durr, csobban, reccsen, totyog, kullog.