Tartalom
 / 3. Szófajok
 / 3.8 Az igenevek
3.8 Az igenevek
Az igenevek átmeneti szófajok: megőrzik az igei alapjelentést, de főnévi, melléknévi vagy határozószói tulajdonságokat is felvesznek. Az igeneves szerkezet a mellékmondat tömörítésére használható.
Az igenevek:
- A főnévi igenév a cselekvést, történést személytől, időtől, módtól elvonatkoztatva fejezi ki. A főnévi igenév képzője: -ni (menni).
 
- A melléknévi igenév a cselekvést valaminek a tulajdonságaként nevezi meg. Három formája van:
	
	- Folyamatos melléknévi igenév, képzője: -ó, -ő (járó).
 
	- Befejezett melléknévi igenév, képzője: -t, -tt (elvégzett).
 
	- Beálló melléknévi igenév, képzője: -andó, -endő (elvégzendő).
 
	
 
- A határozói igenév a mondatban rendszerint mód- vagy állapothatározó. Képzője: -va, -ve, -ván, -vén (olvasva, hallván).